a KEKSZ célja

 

Szeretek elképzelni egy olyan világot, amiben nincs az a késztetésem, hogy valamivé válnom kell.
Amely világban nem jelenik meg az a konfliktus, hogy valamit még meg kell tanulnom, valamerre fejlődnöm kell, valamit megszereznem, vagy valahogy viselkednem, kinéznem….szóval ezt az “akkor lesz majd jó, ha majd…” teljes kérdéskört szeretném a kukába dobni.

Létezhet ez a világ?
Ha vissza tudsz emlékezni arra, amikor még úgy játszottál, hogy egyszerre találtad ki a játékot és ugyanebben az időben a részese is voltál a játékodnak, vagyis egyszerre alkottad az egészet és ugyanakkor ennek az egésznek egy részeként is tudtál működni, az sokat segíthet ezt a kérdést eldöntened.

Emlékszem, amikor a lányom -egy 5 éves copfos kiscsaj- elréved, motyog, jön-megy, tesz-vesz, egyértelműen látszik rajta hogy szerepet játszik, (talán egy királylány vagy óvónéni) de a játékot is saját maga találja ki, sőt a játékának az összes többi szereplőjét is és a helyszíneit is egyidőben.
Ez az amiről beszélek….100 % élmény, de szorongás, szégyen és bűntudat nélkül.

Mi a kulcs a “nagy élmény kis szorongás” állapothoz?
Az én modellem szerint a kulcs annak a felismerése, hogy amiben részt veszek -hasonlóan az előző példához- az a saját játékom, amiben bármit bármikor meg tudok változtatni. Mondhatnám azt, hogy csak egy döntésemen múlik az egész.
Amint ez a felismerés megjelenik, megváltozik az egész valóságom.

Azt állítom, hogy ez az előbb részletezett valóság most, ebben a pillanatban is egy választható lehetőség a számodra, akár tudod ezt, akár nem hiszed el hogy tudhatod.

Én, erre az előbb részletezett “játék a játékban” állapotra ugyanúgy tekintek mint bármely más, a valóságról alkotott modellre, ha úgy tetszik véleményre, vallásra, elképzelésre, tudományra, tapasztalatra vagy “tény” -re. Ha képes vagyok rá, akkor bármelyiket alkalmazom, ha pedig nem tudom alkalmazni, akkor megpróbálom megérteni az alkalmazás akadályának a természetét.

Ha az eddig leírtakat, mint egy lehetséges nézőpontot sikerül belecsempészni az életedbe, akkor viszonylag rövid idő alatt hatalmas változások indulnak el körülötted, amiben a saját és a környezeted érdekei nem kerülnek hasításba, hanem erősítik és támogatják egymást. Ekkor azt érzed, hogy hirtelen minden az ízlésed szerint kezd el működni körülötted. Támogatást tapasztalsz, ami még azelőtt megjelenik, mielőtt tudatosulna a rá vonatkozó igényed.
a KEKSZÉn imádom ezt az állapotot (bizonyos jeleit sokan szinkronicitásnak nevezik), és ez az a működés amit meg szeretnék mutatni neked.

Mindebből, a jövőt tekintve számomra a következő kérdések bontakoznak ki, amik meghatározzák az érdeklődésem további irányát.
– Vajon a konfliktus -mint olyan- egy önmagában létező dolog?
– Létezhetek konfliktus nélkül?
– Milyen a konfliktus nélküli világ tapasztalata?
– Mire van szükségem ahhoz, hogy az életemet konfliktusok nélkül tapasztaljam?

KEKSZ coaching

 

Itt szeretnék módszert ismertetni, de inkább mégis mutatok valamit.
El tudod képzelni, hogy elfelejted az összes emléked és az azokat összekapcsoló okozatiságot is? Ha igen, akkor kérlek hogy ami marad, azt nevezd el jelennek. Talán lehet az az érzésed, hogy ebben a “jelen”-ben amiben nincsen sem emlék sem okozatiság, csak bután néz ki az ember a fejéből, és ráadásul emellett megjelenhet egy adag “elveszettség érzés” is. Ígérem, később ez a most “butaság”-nak érzett tér praktikus és spontán tudással töltődik majd be, ez pedig az elveszettséget biztonsággá varázsolja…de most csak annyit fogadj el kérlek, hogy mindez megtörténhet.

Most menjünk tovább…illetve vissza ebbe az emléktelen, logikátlan és elveszettséggel teli “butaságba”, amit jelennek hívunk.
Próbáld meg a figyelmed most arra az érzésre irányítani, amit ebben a jelenben éppen most érzékelsz….és ezt az érzést nevezzük el valóságnak.
Arra kérlek, ha el tudod képzelni az eddig leírtakat, akkor kezeljük mindezt pusztán egy lehetséges nézőpontnak!

Ha úgy érzed, hogy ez ellene megy a józan észnek, akkor biztosíthatlak benne hogy igen, jól érzed…ezért is nehezen begyomrozható egyszerre, viszont a feje tetejére állíthatja az életed, mégsem fogod megbánni.

A KEKSZ módszer Kreativitása, ennek az előbb említett nézőpontnak a megtalálását jelenti, amiből van esély megragadni a kibontakozásod. Ennek a nézőpontnak a megtalálásához leginkább biztonságra lesz szükséged, amivel én támogatlak.

Ez a nézőpont innen kezdve az az Élmény, amelyben elveszik az általad megszokott -általában szorongással teli- élményformád, bár helyette eleinte kezelhető mennyiségű szégyen és bűntudat jelenhet meg.

Rendszerint, ekkor már egy folyamatban találjuk magunkat.
Néha nehéz, néha felemelő, de könnyebb annál a helyzetnél, ami konkrétan Téged, ezelőtt erre a mozdulásra (változásra) késztetett és belekóstoltál a KEKSZ-be.

Ezen a folyamaton együtt megyünk Keresztül, hiszen minden ami itt megjelenik, legalább annyira szól rólam mint rólad. Ha nem így lenne, akkor én hogyan is ragadhatnám meg?

Ami a tapasztalatom szerint mindebből megjelenik, az a Szabadság érzése.
Itt a feltétel nélküli, vagy legalábbis az egyre kevesebb feltételen múló szabadságról beszélek, ami hasonló ahhoz az érzéshez, amit a suli utolsó napján -talán a viszgák után- éreztél, amikor kiléptél a kapun, érezted a nap melegét, kalandot szagoltál, támogatást éreztél és megállt az idő. Tudtad, hogy most az következik amit szeretsz, és hogy sokáig fog tartani.
Én, a folyamatunk irányát tekintve valami ilyesmi érzésre gondolok…mi kell hozzá? A suli, a kapu, a vizsga vagy bármi más?
Persze egyik sem, mégis egy lehetséges állapot.

Hogy mi történik majd ezután?
Nem tudom, de itt rendszerint eluralkodik az életeden valami erős, biztonságos és a vágyaid szerinti spontán kibontakozás….a játékmester és a játékos is, egyszemélyben és egy időben Te vagy.

Hozzávalók:

 

A KEKSZ módszer receptjét, vagyis a keksz készítésének a módját nehezen tudom megfogalmazni.
Azt érzem, hogy egy élő dolog ami velem együtt változik.
Belőlem van, a tapasztalataimból, mégis érzek benne iránylatokat és azt, hogy néhány stációmhoz megnevezhető iskolákat társítottam.

Ilyen a vadzsrajána buddhizmus filozófiája és a meditáció gyakorlata, aminek bár súlyos éveket szenteltem, rá mégis az Organoco módszertan kiagyalója tette fel a pontot. Ki gondolta volna, hogy Ázsiát évekig keresztül-kasul utazva, végül éppen egy IV. kerületi lakásban áll bennem össze valami, ami azóta sem esett szét. Érzem, hogy ebben az esetben is ugyanúgy számitott a személyes és mély kapcsolat Mosonyi Szilivel, mint az ilyen tanító-tanítvány kapcsolatokban számítani szokott.

A Marshall B. Rosenberg féle Kreatív Kommunikáció szépen támogatta ezeket az éveket, és ha kíváncsi voltam egy konkrét stílusra, akkor Fritz Perls “ötperces akváriuma” lendített tovább, az engem mindig vonzó egzisztencialista bölcsességével és praktikumával.

A KEKSZ valahogy így, ebből készül.

Kérsz egy KEKSZ-et?

Jelenleg négy különböző “ízben”, négy különböző kreatív élménnyel kóstolhatod meg a KEKSZ-et.

 

Az első ízű KEKSZ a beszélgetésünk, amire leginkább a kapcsolódás biztonsága a jellemző.

Ez a biztonság lesz a támasz, hogy mindketten megengedhessük magunknak a saját érzéseink észlelését. Lehet, hogy csak ekkor tűnik fel a számodra, mennyi érzés és érzelem lehet jelen benned egyszerre. Ez a váltás, de sokszor inkább lassú elmozdulás idővel kinyit egy másfajta érzékelést. Egy olyan érzékelést amiben kevesebb a logika, eleinte nehezen értelmezhető, viszont közelebb kerülünk a valóságunk “kohójához” mint talán eddig bármikor. Ez az előbb említett “másfajta érzékelés” eleinte egy áldásos állapotként jelenhet meg az életedben, aztán ez az állapot idővel otthonossá válhat, de az élvezetességéből az idő múlásával sem veszít.
2-3 hónap elteltével megerősödik egy hangulatod, amit felidézve majd hozzáférést érzel a számodra szükséges nézőpontok tudatos kiválasztásához.

Fontos tudnod, hogy nem a problémád megoldásában támogatlak, hanem abban a kibontakozásodban, aminek a hatására megszűnik számodra a problémád létrehozásának a tudattalan késztetése.

A második íz, ha csoportban tesszük mindezt a vezetésemmel.

Ekkor gyorsak és erősek a visszaigazolások, amelyek elmélyítik a számodra azt a biztonságot, amire az érzékelésed váltásához támaszkodhatsz. Ez a biztonság, a csoport biztonsága az, amire szükséged van ahhoz, hogy megengedd magadnak azt az őszinteséget, amely kibillent a megszokott érzékelésed tudattalan ismétléséből.

A csoportra jellemző az erős összetartozás érzése, de érdekes tapasztalat lesz az, hogy a Te szabadságod nem függ majd sem a csoport összetartozásának a mértékétől, sem bárki más csoporttag szabadságától.

A meghatározó pillanat.
Ez az a pillanat, ami akkor jön el, amikor a közösség kilép a megszokott értekezletek személytelen és elvárásokkal teli hangulatából. Ebben a kérdésben is szívesen szállok vitába azoknak az iskoláknak a képviselőivel, akik az emberi teljesítményt egy gyártósor teljesítményéhez szeretik hasonlítani, ahol a kiosztott feladatokra a megoldott feladatok jelentik a választ, és ezeknek a megbeszélését hívják értekezletnek. A kutatásaim és a tapasztalataim eredményeként, én nem támogatom ezt az unalmas, örömtelen, ráadásul stresszes, egyáltalán nem hatékony és csak első látásra megoldáscentrikus nézőpontot, mert úgy vélem, hogy a megoldandó feldatot -vagyis a problémát- is a közösség generálja, tehát a feladatok újra és újra megoldásával nem lehet a feladatok keletkezésének az ördögi köréből kilépni.

Az én célom, hogy megismertessem a közösséggel azt az élményt, amikor az erős összenövések (“ahhoz hogy az legyen, ezt kell tenni”) meglazulnak és ekkor megjelenik ez a viszonylag üres pillanat, de hogy erre mi a -megszokott értelemben vett- logikus magyarázat, azt nem tudom. A csapat számára ez a pillanat egy őszinte és meghatározó villanás, de az őszintesége ellenére egyáltalán nem veszélyes. Amikor ezt a helyzetet elérjük (ez a tér felépül), már fenntartani könnyebb, és majd ebben a közös térben jelennek meg a vállalat számára a vadiúj lehetőségek, minden fronton.

Egy nagyon erős kijelentéssel szeretném zárni a vállalatokra (közösségekre) vonatkozó víziómat.
Határozott különbséget érzek az “uralom a helyzetet” vezetési modell, és egy másfajta vezetési modell között. Ennek a “másfajta” vezetési modellnek a sajátossága a vezető őszinte részvétele (jelenléte) a helyzetben. Az őszintség alatt, itt az őszinteségnek egy olyan mértékét értem, amit Te, az olvasó, az érzéseid szerint ebben a pillanatban már éppen nem engedhetsz meg magadnak vezetőként. Én azt állítom, hogy az igazi élvezet pont itt kezdődik majd, és az elakadásunk is ennél a pontnál van. Ennél a pontnál, ahol mögöttem az van amit megengedhetek magamnak, előttem pedig az, amit eddig nem engedhettem meg…és ezen a ponton együtt lépünk át.

A harmadik KEKSZ egy utazás, évente kétszer viszek csoportot Indiába és Nepálba.

Ezeknek az utazásoknak a célja, hogy az első két “ízesítésen” felül, egy olyan folyamaton vigyelek keresztül, amelyben lazul a viselkedésed tudattalanul önkorlátozó jellege. Röviden, jobban elveted majd azokat az automata reakcióidat amik nem szolgálják az érdekeidet, és jobban előnyben részesíted azokat a válaszaidat, amik az érdekeid, de leginkább az őszinte vágyaid felé visznek.

Ehhez olyan egyedi élményeket használok fel, amiket India és Nepál remekül képes megadni. A lehető legközelebb viszlek a társadalomhoz és a filozófiához, nyitottan és barátságosan fogadjuk a “teljesen más” tapasztalatát, szinte beleveszünk a helyzetekbe, de a csoport biztonsága mégis képes szavatolni azt a távolságot az élményektől, ami a “tudatában vagyok” nézőpontját megtartja a számodra.

Ebből a nézőpontból, az egész utazás összes élménye játék. Játszhatunk indiait, játszhatunk hindut, játszhatunk buddhistát (be is költözünk 3 napra egy kolostorba), játszhatunk természetközeli élményeket egy nepáli szafarin állatokkal a dzsungelben, játszhatunk kicsit veszélyeset, és azt is hogy a veszély már el is múlt.

A tapasztalatom szerint automatikusnak érzed majd a folyamatot, aminek csak a kereteit vagyok képes megadni, viszont a mélységét mindenki maga jelöli ki önmaga számára. Az élményeket olyan ritmusban és dinamikával változtatom az úton, ami az egész utazást egy hihetetlen és álomszerű hömpölygéssé varázsolja, amiben megérzed, hogy a belső és a külső tapasztalatok egymástól elválaszthatatlanok és egyidejűek. Erről egy elvehetetlen megértésed lesz, ami azon túl hogy erősen hat rád majd az adott pillanatban, innen kezdve bármilyen helyzetben használhatod is az életed során.

Különleges lehetőségnek érzem ezt a KEKSZ-et egy közösség (vállalat) számára is.

A negyedik ízű KEKSZ: retreat Thaiföldön.

Itt elsősorban a környezet kényelmének és támogatásának az élményét használom arra, hogy mélyebb megértést fejlesszünk ki az előző három módszer esszenciájaként. A kalandok lágyabbak mint Indiában és Nepálban, bár a figyelmünk “helyben tartása” már igényel némi rutint vagy zsigeri hozzáállást. Itt van idő kísérletezni, váltogatni az élményeket, belemerülni az érzésekbe és hagyni hogy a hatásuk magától ki is fusson. Mindehhez elég messze is vagyunk a megszokottól, de mégis minden barátságos a kisérletezgetéshez.

Ezen a trópusi szigeten, a lehető legtöbb időmet és figyelmemet szánom arra, hogy kibontakozhasson benned egy-egy érzés és hogy maradhass is a saját magad számára fontos élményben bármennyit. Ekkor megértheted azt az eddig tudattalan folyamatod, ami az érzéseid mentén, de a legtöbbször láthatatlanul mélyen működik benned. Mindez nagyban segíti majd az életed további kibontakozását, ami a tapasztalatom szerint sokkal közelebb lesz ezután a vágyaidhoz mint eddig volt.

Sokan mindezt úgy élik meg, mintha a varázspálcát kapták volna meg az életükhöz, mások visszatekintve ugyanezt egy természetes folyamatnak látják, de a számomra egyszerre mindkettő…természetesen egy varázslat.

Gyuris Attila

attila@kekszcoaching.hu
+36 70 505 9267

1113-H Budapest, Villányi út 22/A
67370812-1-43
50132630